Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás: Ránk köszöntött advent, boldog Jézus-várás... (Ágh Tihamér: Adventkor) Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese! Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mese már nem is egészen mese. Belőle az Isten szeme tekint a földre lefele. Vigyázzatok hát emberek, Titeket keres a szeme! Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni. Mert rút a világ, fekete. Vak gyűlölettől fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égből lefele porzik már Isten szekere! Minden csillag egy kereke, ezeregy angyal száll vele, az Isten maga száll vele és csillagtükröt nyujt felénk, mesetükröt, a keze.
Wass Albert: Nagyapám tanítása – Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel. – Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted? – Értem – hebegtem megrendülve. – Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem.
Szeretjük várni a csodát. Szeretjük átadni saját életünk irányítását egy fizikailag létező emberi, vagy elménk által megformált isteni lénynek, mert így nem terheli a saját vállunkat felelősség. Mennyivel kényelmesebb sodródni, mint evezni… És ha a csoda elmarad, akkor vagy hitet … Sokan érzik túl kevésnek magukat ahhoz, hogy bármiféle hatással legyenek a világra. Vannak, akik elkeseredésükben jutnak erre a következtetésre, és vannak, akik kifogásként használják arra, hogy miért nem tesznek semmit. Erről szól Loren Eiseley története. ***** Az idős író munkához … Én nem szeretem az öncélú léleksimogatást. Nem szeretem elhitetni egy másik emberrel, hogy minden jó lesz majd magától, mert a Sors, az Isten, a Karma vagy a csillagok állása is úgy akarja, hogy neki jó legyen. Sokat vártam már én … Vannak dolgok, amiken nem sokat gondolkodunk. Nem tulajdonítunk nekik nagy jelentőséget, mert beépültek a kultúránkba, életünk részévé váltak, és már egészen kis dolgoknak tűnnek. Miért számítana például egy kis késés valahonnan?
2021. július 17., szombat 4 hete 23 Teszt Kedvenc (és legtovább használt) retro alaplapom az Asus PC-DL Deluxe, ami a Northwood-éra koronázatlan királya. 21 Bemutató Rettentően minőséginek érződik és látszódik is, de azért vannak hátrányai és az ára sem alacsony. 62 Teszt Van megoldás, ha a wifi nem megfelelő és hálózati kábellel sem tudjuk a lakás minden pontjára eljuttatni a netet. 11 Retro Retro számítógép, konzol, videojáték és PC bemutatóval bővül az idei, immár negyedik találkozó! Anyagok Kedvenc (és legtovább használt) retro alaplapom az Asus PC-DL Deluxe, ami a Northwood-éra koronázatlan királya. Teszt 4 hete 23 Van megoldás, ha a wifi nem megfelelő és hálózati kábellel sem tudjuk a lakás minden pontjára eljuttatni a netet. 4 hete 62 Rettentően minőséginek érződik és látszódik is, de azért vannak hátrányai és az ára sem alacsony. Bemutató 4 hete 21 Az első "kis" méretű OLED TV, amire már monitorként is lehet tekinteni. De vajon mennyi kompromisszummal jár? 1 hónapja 43 Retro számítógép, konzol, videojáték és PC bemutatóval bővül az idei, immár negyedik találkozó!
Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted? Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek — akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokámat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha. — A megbízható embert még ellensége is tiszteli — mondta volt nagyapám —' mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél... Bizony igaza volt. Ezért viharzik úgy a történelem szele, mert sok szemetet kell még elfújnia, míg sziklát talál.
A többi szemét, amit elfúj a szél... Bizony igaza volt. Ezért viharzik úgy a történelem szele, mert sok szemetet kell még elfújnia, míg sziklát talál.
Bizony úgy is történt. S én, a megvénült unoka, idekint a száműzetésben már csak annyit tehetek, hogy megőrzöm ennek a bölcs magyar nemzetes úrnak a tanítását, hogy el ne vesszen ebben a zűrzavarban. Amit Isten és ember viszonyáról tudok, amit az Isten alkotta világ szépségéről tudok, amit a jóindulat erejéről és az elfogultság átkáról tudok, amit az embernek embertársai felé irányuló elkötelezettségéről tudok, s amit tudok arról, hogy mit jelent és mivel jár erdélyi magyarnak lenni: azt mind tőle tanultam maréknyi, gyorsan múló esztendő során. Bár sírját is eltüntették odahaza, nyomát is eltüntették: áldja meg emlékét az egy örök Isten. Tőle tanultam egyik legfontosabb tudásomat, mely végigsegített életem göröngyös útján: a kimondott szó és az emberi idő értékét. Ekkor már iskolába jártam, s egy este ezt mondta nagyapám: "Holnap ne jöjj haza az iskolából, hanem eridj egyenest le a tóhoz. Városba kell mennem, de napnyugtára ott várok reád a szokott helyen, a füzes alatt. " Fölcsillanhatott a szemem, mert szerettem nagyapámmal erdőt-mezőt járni, de különösképpen a tavat.
(KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁNAK ÉVKÖNWE — I989. YOUNGSTOWN, OHI0)