Lassú magyaros (gyimes) Zsombor-dal (Ó a Szitás-család... ) Cigányhimnusz (Zöld az erdő) Hosszú szárú laboda Elindultak a cigányok Elvitte az árvíz a falut Debrecenben kidobolták Magas a dési temető, mellette egy sűrű erdő... Én az éjjel nem aludtam egy órát... Gyertek ide sógorok... Merre mensz te kőrösi lány Rózsa, rózsa Ha én rózsa volnék Lassú magyaros (a 2010-es táborban a fa alatt énekeltük furulya mellé) Megkötöm a szárcsalábú lovamat Még az éjjel kimulatom magamat Még az éjjel kimulatom magamat egy csárdában Úgyis tudom meghalok nemsokára.
A rózsa sok mindent jelent számomra: szépséget, szerelmet, vágyakozást és elmúlást. Szerettem volna visszaadni mindezt képekben is. Ehhez viszont a megfelelő modell és megfelelő időzítés kellett, és talán az is, hogy minden tervünk felboruljon az utolsó pillanatban. Így még inkább szerettük volna kihozni a maximumot a képekből, ami azt hiszem visszatükröződik azokon. Köszönöm mindenkinek, aki segített a megvalósításban. Egy szuper csapattal dolgozhattam ismét! 🙂 Fotós: Muszka Aliz Beatrice Modell: Nagy Mónika MUA: Dömsödi Orsolya Helyszín: Studio Lightroom, Budapest
Verje meg az Isten a te anyádat Mert csinálta bolonduljak utánad. Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél Szeresd babám, kit idáig szerettél. Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza, Mert miköztünk a szerelem nem tiszta. Átkozott volt, sejehaj, az a falu, az a ház, Ahol babám megismertük mi egymást. vissza Gyertek ide sógorok, Itt a jó bor, igyatok, Igyatok, de igyatok, hajjajjajj de igyatok, Kivilágos reggelig mulassatok. Falu végén kicsi ház, Ott lakik a vén gulár, Kértem tőle szalonnát, hajjajjajj de szalonnát, Azt ígérte pofon vág, de pofon vág. Vágja pofon az anyját, Azt a bárcás bűkurvát, Vágja pofon az anyját, hajjajjajj, de az anyját Azt a bárcás bűkurvát, de bűkurvát vissza Merre mensz te kőrösi lány, kőrösi lány, kőrösi lány. Szoknyád alatt árvacsalán, árvacsalán, árvacsalán. Jaj, jaj, és az az átkozott, úgy szerettem, majd megettem és még is elhagyott. babot kértem, tokát adott és még is elhagyott vissza Rózsa, rózsa, rengeteg, lányok, lepkék, fellegek, illanó könny, permeteg.
Ha én rózsa volnék, Nem csak egyszer nyílnék. Minden évben négyszer Virágba borulnék. Nyílnék a fiúnak, Nyílnék én a lánynak. Az igaz szerelemnek, És az elmúlásnak. Ha én kapu volnék, Mindig nyitva állnék. Akárhonnan jönnek, Bárkit beengednék. Nem kérdezném tőle, Hát téged ki küldött? Akkor lennék boldog, Ha mindenki eljött. Ha én ablak volnék, Akkora nagy lennék, Hogy az egész világ Láthatóvá váljék. Megértő szemekkel Átnéznének rajtam. Ha mindent megmutattam. Ha én utca volnék, Mindig tiszta lennék. Minden áldott este Fényben lefürödnék. És ha engem egyszer Lánckerék taposna, Alattam a föld is Sírva beomolna. Ha én zászló volnék, Sohasem lobognék. Mindenféle szélnek Haragosa volnék. Ha kifeszítenének, S nem lennék játéka Mindenféle szélnek. Neked már megvan az Animal Cannibals könyve? Elfogultsággal együtt állíthatjuk, hogy a könyv egy kiváló autentikus korrajz. A fiúk megszokott humorukkal és rengeteg különlegességgel mutatják be nekünk a rap, a hip-hop és saját maguk fejlődését miden értelemben.
Lángoló menny, alkonyat, csupa vér az ajakad, ha csókollak, védd magad. Minden árad, fut, remeg, rádnéz, aztán ellebeg, csak az Isten érti meg. Messze libben a hajad, nevetésed ittmarad, mint kendod a szék alatt. illanó könny, permeteg. vissza Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék, Minden évben négyszer virágba borulnék, Nyílnék a fiúnak nyilnék én a lánynak Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak. Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, Akárhonnan jönne, bárkit beengednék, Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött, Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött. Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék, Hogy az egész világ láthatóvá váljék, Megértő szemekkel átnéznének rajtam, Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott este fényben megfürödnék, És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna. Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, Mindenféle szélnek haragosa lennék, Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék játéka mindenféle szélnek.