Novellái életképszerű jelenetekből épülnek föl, anekdotikus jelleg űek, csattanó val végződnek. Sokszor a köznapi történet jelképes érvényűvé tágul. A novellák szereplőinek beszédmódja is a jellemzés eszközévé válik: a beszélt nyelv szavait Móricz gyakran fonetikusan írja le ( "... hónap este mindenki elgyühet a lyányom lakodalmára" – Tragédia), s így a beszédmód, beszédstílus árulkodik az egyes szereplők társadalmi hovatartozásáról, műveltségéről, iskolázottságáról is. Háborús tapasztalatok Az első világháború kitörése után önként jelentkezett haditudósítónak a keleti frontra. Az itt szerzett tapasztalatok ihlették többek között a Kis Samu Jóska, illetve a Szegény emberek című novelláit. Az írásokban azt mutatja be, hogy a háború személytelen embertelensége sem öli ki a katonákból az érzelmeket, és kifejti, hogy a háborút nem az egyes emberek vagy népek, hanem az eltérő érdekű csoportok vívják. A Szegény emberek katonája azt mondja el, hogy az öldöklés a fronton harcolókat elemberteleníti és otthoni környezetükbe visszatérve nem képesek megszabadulni az ölés kényszerétől.
De hősünk nemcsak külsőre jellegtelen, érdektelen figura, nemcsak nehézkes észjárású, együgyű, hanem lelkileg is alantas, eldurvult, gyűlölködő. Senkivel nincs normális emberi kapcsolata: se a fiával, se a többi paraszttal (akiktől a pihenőidejét külön tölti). Már a novella elején felfigyelhet rá az olvasó, mennyire más a főszereplő, mint a többi paraszt, akik árnyékot keresnek, örülnek a pihenőnek, vidáman beszélgetnek, tréfálkoznak, évődnek egymással. Kis János árnyékot keresni lusta, társaitól elkülönül, magában eszi meg az ételt, senkivel sem beszélget. Kedvetlen, zsörtölődő ember, aki csak egyszer nevetett jóízűt életében: az apja halálakor. Apja úgy halt meg, hogy meg akarta őt ütni, amiért megette az egész tál galuskát, de rosszul mozdult, elesett és beverte a falba a fejét. Ez a haláleset, amelyen Kis János jót nevetett, az olvasóból rossz érzéseket, szomorúságot vált ki. Sokat elmond a főhősről, hogy ő ezt viccesnek találta. Ez arra utal, hogy a családban a szeretetnél jóval fontosabb volt az evés, az éhség csillapítása.