- mordult rá a bíró. - Takarodj fát hordani! Mit tehetett a király? Egész nap hordta a fát. Három hasáb végébe belevéste a nevét: Mátyás! Mátyás! Mátyás! Este fáradtan, éhesen újra csak a bíró elé állt: - Bíró uram! Fizesse meg az egész napi fáradságomat! - Hij, azt a hitvány, agg eb anyádat! Te naplopó, te gazember! Vágjatok rá huszonötöt! - adta ki a parancsot a bíró. A hajdúk egy minuta alatt lekapták a tíz körméről őfelségét, s huszonöt botütést mértek rá. Szorította a fogát Mátyás, és erősen megfogadta, hogy ezt még visszaadja a bírónak. Ahogy a deresről megszabadult, sietve sietett Budára. Hevítette a düh, s a szégyen. Néhány hét elmúltával a király fényes kísérettei ismét Kolozsvárra látogatott. A bíró alázatosan hajlongott előtte. Így felséges királyom! Meg úgy, felséges királyom! Mátyás egy darabig tűrte, hogy nyájaskodjék, de a szeme villámokat szórt feléje: - Sok szép fája van, bíró úr! - mondta a király. - Honnan szerezte be kegyelmed? - Kedves jobbágyaim ajándéka - szerénykedett a bíró.
Az 1700 körül kiadott Lyrum, larum, lirissimum című német nyelvű anekdotagyűjteménybe Heltai nyomán került be. A mese Benedek Elek és Tóth Béla 19. századi feldolgozását követően vált a magyar folklór részévé. A 20. században somogyi, szilágysági, kalotaszegi és csángó mesemondóktól is gyűjtötték. A mese egyik variánsát a vajdasági Piroson jegyezték fel. [3] Cselekménye [ szerkesztés] Mátyás király paraszti ruhában bement Kolozsvárra, és leült a bíró házával szemben. Egy poroszló hamarosan beterelte a bíró házába fát vágni. Amikor a fizetség iránt érdeklődött, a poroszló megverte, és a bíró pedig lehordta. Mátyás szó nélkül vágta a fát, de három hasábra ráírta a nevét krétával. Harmadnanap megint megjelent a városban, királyi ruhában, és megkérdezte a bírót, hogy sanyargatják-e a szegényeket; a bíró nemmel válaszolt. A király a feliratokkal bebizonyította, hogy hazudik, és fejvesztésre ítélte. A poroszlót kezének levágásával és akasztófával büntette. [4] Feldolgozásai [ szerkesztés] 1807 és 1813 között többször játszották Pesten Andrád Elek A kolozsvári bíró (néha Mátyás király és a kolozsvári bíró) című négy felvonásos érzékeny játékát.
Sziklay János és Borovszky Samu. Budapest: Arcanum. ISBN 963 9374 91 1 ↑ Pásztortűz repertórium: 1921-1944. Összeáll. Galambos Ferenc. 1964. ↑ Hétfő március 23. Rádió- és Televízióújság, XV. 11. (1970. márc. 23. ) 2. o. ↑ Szerda június 7. Rádió- és Televízióújság, XXIII. (1978. 5. ) 14. o. ↑ Hétfő november 17. Rádió- és Televízióújság, XXXI. 46. (1986. nov. 17. ) 8. o. ↑ Csütörtök. Rádió- és Televízióújság, XI. 18. (1971. máj. 3. ) 9. o. ↑ Mesék Mátyás királyról / A kolozsvári bíró. (Hozzáférés: 2020. ) ↑ Békés Megyei Jókai Színház / Előadások. ) ↑ Aradi Kamaraszínház / Előadások. 24. ) ↑ Buda Ferenc: Mátyás király és a kolozsvári bíró. ) ↑ Fillentő. In Móricz Zsigmond: Az úr a tornácon. Budapest: Móra. 1964. Források [ szerkesztés] Kriza Ildikó: Narratívtípusok a Mátyás-hagyományban. Acta Universitatis Szegediensis: sectio ethnographica et linguistica, XXXVI. (1995) A kolozsvári bíró. In Magyar néprajzi lexikon. Ortutay Gyula. 1977–1982. ISBN 963 05 1285 8 Mátyás király alakja irodalmi művekben. )
Mióta Mátyás meghalt, oda az igazság.
Mátyás király és a kolozsvári bíró egy Mátyás király-mesének és feldolgozásainak a címe. A mese a Magyar népmese-katalógusban az MNK 921 IV* jelzéssel szerepel. Keletkezése és elterjedése [ szerkesztés] Először Heltai Gáspár 1575-ben megjelent művében (Krónika az magyaroknak dolgairól) jelent meg. A mű Antonio Bonfini munkájának fordítása, ám egyes részeket, köztük a Mátyás királyról és a kolozsvári bíróról szóló történetet Heltai toldott be. [1] Kiss András kolozsvári történész feltevése szerint Heltai esetleg annak a Szabó Ambrus nevű bírónak az esetét is felhasználta, aki Mátyás király kortársa volt, és akit hivatali visszaélései miatt a városi tanács 1491-ben halálra ítélt. A kolozsvári hagyomány három házat ismer a bíró házaként, amelynek udvarára az álruhás király a fát hordta: a főtéri Rósás-ház, a Pataki-ház a Deák Ferenc utcában, illetve az aranyműves-ház (wd) a Király utcában [2] Ugyan az álruhás király alakja más népek folklórjában is megjelenik, ennek a mesének nincs idegen nyelvű változata.
[18] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Nemeskürty István: Heltai Gáspár Magyar Krónikája, mint szépprózánk becses darabja. Irodalomtörténeti közlemények, LXVII. évf. 2. sz. (1963) ↑ Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 257–258. o. ISBN 973 8341 44 2 ↑ Raffai Judit: Vajdasági női mesemondók. Híd, 6. (2014. jún. ) ↑ Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. In Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény II. Szerk. Jankovics József, Kőszeghy Péter, Szentmártoni Szabó Géza. Budapest: Balassi. 2000. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891. ↑ Magyar színháztörténet. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1990–. ISBN 963 05 5647 2 ↑ Hernády Ferenc: Adattár a pécsi magyar színjátszás kezdeteihez. [Budapest]: OSZK. 1960. = Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai, 54. ↑ Bács-Bodrog vármegye. Irodalom, tudomány és művészet. In Magyarország vármegyéi és városai.
– S ki hordta be ezt a temérdek tüzelőt? – feszegette tovább a dolgot a király. A bíró feszengett szorultságában, s azt mondta: – Az itteni szegények szívességből behordták. – Dobáljátok szét a farakásokat! – adta ki a parancsot Mátyás a katonáinak. – Három hasábra ráírtam a nevemet, amikor három hete, én is szívességből, itt hordtam a fát. Még most is kék a hátam a bíró úr mogyorófa hájától, amivel a hajdúi megkenegettek. A bíró csak hápogott ijedtében. A fahasábok hamar előkerültek. Mindegyiknek a végén ott állt: Mátyás! Mátyás! Mátyás! Akkor a bíró térdre esett: – Grácia fejemnek, felség! – Nincs kegyelem! Hitvány féreg! Anyámat agg ebnek nevezted, megbotoztattál, mert a fizetségemet kértem. Népemet ingyen dolgoztattad! Akasztófa lenne a méltó jutalmad! Én beérem azzal, hogy mindenedből kifosszanak. Hitvány szolgáiddal az országból kitakarítsanak. Híre ment az országban hamar, hogy lakolt meg a kolozsvári bíró gonosz tetteiért. A gonoszok ettől megrémültek, meglapultak, nem merték többet sanyargatni a népet, míg Mátyás király volt az uralkodó.
- S ki hordta be ezt a temérdek tüzelőt? - feszegette tovább a dolgot a király. A bíró feszengett szorultságában, s azt mondta: - Az itteni szegények szívességből behordták. - Dobáljátok szét a farakásokat! - adta ki a parancsot Mátyás a katonáinak. - Három hasábra ráírtam a nevemet, amikor három hete, én is szívességből, itt hordtam a fát. Még most is kék a hátam a bíró úr mogyorófa hájától, amivel a hajdúi megkenegettek. A bíró csak hápogott ijedtében. A fahasábok hamar előkerültek. Mindegyiknek a végén ott állt: Mátyás! Mátyás! Mátyás! Akkor a bíró térdre esett: - Grácia fejemnek, felség! - Nincs kegyelem! Hitvány féreg! Anyámat agg ebnek nevezted, megbotoztattál, mert a fizetségemet kértem. Népemet ingyen dolgoztattad! Akasztófa lenne a méltó jutalmad! Én beérem azzal, hogy mindenedből kifosszanak. Hitvány szolgáiddal az országból kitakarítsanak. Híre ment az országban hamar, hogy lakolt meg a kolozsvári bíró gonosz tetteiért. A gonoszok ettől megrémültek, meglapultak, nem merték többet sanyargatni a népet, míg Mátyás király volt az uralkodó.