Az úgy zajlott, hogy én az ügyintézésben nem vagyok egy kifejezett profi, ezért felhívtam a munkahelyemen a szülési szabadságokat kezelő ügyintéző hölgyet, hogy mit kell csinálni, és azóta azon gondolkodom, hogyan hálálhatnám meg neki, amit értem tett. Mert már az első gyerekemnél is ő volt a szüléses ügyintéző, és egész egyszerűen lenyűgöző, amit csinál: ha kérdezel valamit, nem küld el a kurvaanyádba, általában tudja a kérdésre a helyes választ (mihez mit kell csatolni mikor, ebbe a rubrikába mit kell írni és hasonlók), amikor nem tudja, akkor megígéri, hogy megkérdezi a felettes szerveket és visszahív, és utána valóban megkérdezi és visszahív. Egyáltalán le sem cseszett, hogy miért két hét késéssel akarok gyest igényelni és minek mentem oda, hanem elküldte emailben az űrlapot, amit töltsek ki és postázzak aláírva neki, csatolva igazolványaink fénymásolatait, de utóbbival még azt is megtehetem, hogy telefonnal lefotózom és emailben csatolom neki. Mindehhez egyáltalán nem különösen kedves, stílusra semmi extra, kicsit fáradt, halk szavú teremtés.
zuhanyzás, evés, vagy neadjisten alvás… na akkor azonnal sírni kell kezdeni, minden előzetes jel és ok nélkül 🙂 Fontos megemlíteni, hogy a kakis pelenka cseréje mindig össze van hangolva olyan külső behatásokkal mint pl. étel és csomagfutár vagy valamilyen közmű leolvasó érkezése. Kimondottan fontos, hogy a folyamat pont a felénél tartson, tehát se visszacsinálni se befejezni ne lehessen 2 másodpercen belül, miközben a csengő csak szól…. Amennyiben olyan vendég érkezik aki a gyereket szeretné megnézni pl. védőnő vagy gyerekorvos, akkor az is szigorúan a hosszantartó elalvás után 1-2 percen belül következik be. A szelektív hallás is nagyszerű dolog, nappal atomot is lehetne robbantani az alvó gyerek mellett, éjjel elég ha megreccsen a parketta garantált az ébredés. Szerencsére a nagyobb tudja, hogy csendben kell lenni amikor a kicsi alszik, és erre a mi figyelmünket is telitorkos pisszegéssel hívja fel, aminek a hangereje önmagában halláskárosodást tud okozni a felnőtteknél. Amikor valamelyik szülő pedig egyedül marad a gyerekekkel, akkor szinte biztos, hogy mindkettőnek azonos időpontban lesz valami komoly problémája ami miatt sírni kell, pl.
Ezekhez csatlakozott Cirmi, aki meg úgy lett, hogy a szomszéd Erzsi néniék befogadták és elnevezték Rozinak, de sose náluk volt, ezért egy idő után letettek róla, hogy sajátjuknak tekintsék. Ez egy ilyen kis dzsungelharcos kölyökmacska, tök egyértelműen fiú, és három szomszédos kertes házban "lakik", néha Erzsi néniéknél kajál (ők Rozinak hívják), néha Eszter néniéknél (ők Pálinkának), de többnyire anyukáméknál, főleg, ha gyerekek is vannak, mert azt szereti, ha zajlik az élet. A gyerekek rúgják, húzgálják, homokot szórnak rá, slaggal spriccelik, satöbbi, amit Cirmi kiröhög és már jön is vissza és bebújik a pinceablakon (amit nem szabad) és lábaink között cselezve befut a lakásba (amit nem szabad), ezért természetesen Takeshi Kovacsnak neveztem el, de tudom, hogy a macskának jól hangzó, egyszerű név kell, amit a gyerekek is ki tudnak ejteni, ezért lett fedőneve Cirmi. Így néz ki a Cirmi, ősi ellenségével, a piknikpléddel folytatott közelharc tűzszünetében. Amikor elmentünk valahova, játszótérre, városba, néha elkísért 10-20 méter hosszan, aztán visszafordult, de amikor augusztus végén bőröndökkel elindultunk a vasútállomás felé, akkor Cirmi keserves nyávogással három utcahosszat kísért minket, átkelt több, széles úttesten, és csak azért nem jött el a vonatig, mert busszal mentünk az állomásra és a buszra már nem szállt fel.
Egy, egy almafa, Kettő, két katica, Három, három kiscica, Egy, kettő, három. Négy, négy porszívó, Öt, öt póniló, Hat, hat pillangó. Négy, öt, hat. Hét, hét repülő, Nyolc, nyolc serpenyő, Kilenc, kilenc esernyő, Tíz ujjam van. Kis őzike, hová mégy? Elég hogyha tudom én, Tavasz elé futok én! Te kis nyuszi, hová mégy? Se erdőbe, se rétre, A szép tavasz elébe! Egy kis madár kettőt lép. Három szem a búza ott, Abból egyet bekapott. Egy kis mackó vígan lép. Két kis mackó ugrál, fordul, Úgy nevet, hogy könnye csordul. Egy kis nyuszi, jaj de szép! Kettő füle, négy kis lába, Puha fehér a bundája. Egy üveg alma, Két üveg alma, Három üveg alma, Négy üveg alma, Öt üveg alma, Hat üveg alma, Hét üveg alma, Nyolcs üveg alma, Kilenc üveg alma, Tíz, tíz, tiszta víz, Olyan, mint a folyóvíz.
Az ágya pedig egy plüssállatfarmra hasonlít, amikor nem figyel az állomány felét eltávolítom láthatatlan helyre, de napközben visszadobálja őket az ágyba. Az mondjuk azért meglepett, hogy a gyerek főzőkészletével leginkább velem kell játszania, együtt főzőcskézünk 🙂 A konyhában pedig egyszer felültettem a pultra, úgyhogy ha ott vagyunk azóta fel kell ültetni, onnan kontrollálja a szituációt. Az útépítés is nagyon tetszik neki, bár egyelőre minden gépet "Bagger"-ként azonosít, úgyhogy elő kell majd keresnem a Verkehrswesen II jegyzeteimet, hogy átvegyük az útépítő gépeket is 🙂 Csilla egyébként nagyszerűen helytáll, tartja itthon a frontot, de azért örülnek amikor hazaérek, és megkezdjük az esti műszakot. Kevesebbet alszik mint anno Emivel, de mások visszajelzései alapján is jobb formában van. Sokat nyertünk azzal, hogy visszaköltöztünk a belvárosba, így esténként ő is ki tud szaladni ügyeket intézni. Én pedig fürdetés után a második félidőre még leérek a barátokhoz a közeli kocsmába meccset nézni 🙂 No hát így éldegélünk mostanság… lassan de biztosan alakulunk 🙂
Ma reggel amikor Olivért etettem, arra gondoltam, hogy nem lehet véletlen az a viselkedésminta ami alapján az elmúlt 6 hétben viselkedett… különös érzékük van az ember terveinek lerombolásához…. Szóval amikor 4:40kor befejezte az evést megvolt a böfizés és totálisan bealudt, úgy gondoltam ideje visszatenni az ágyába. És beigazolódott a sejtésem, miszerint a gyerekeknek egy külön érzékszervük van az ágy érzékelésére. Amint a gyerek áthalad a rácsos ágy teteje által kifeszített síkon, teljesen mindegy, hogy előtte már már életjeleket sem felmutatva aludt, azonnal tágra nyílt szemekkel nappali éberségre vált. És hát természetesen ilyenkor kell nekiállni nyűgösködni is, legalább olyan hangerővel, hogy a nagyobb testvér felébredjen. A testvérek számára az egyik legjobb móka egymás ébresztgetése, ami a szülők számára is remek szórakozás. Ráhangolódva egymásra ugyanis pontosan akkor kezdenek el ordítani, amikor a másik nagy nehezen elaludt. Ugyanígy tökéletes érzéke van a kisebbnek ahhoz, hogy ha a szülők valamibe belekezdenek, pl.