Ricsin kívül azért beszéltem még a srácokkal az osztályból. Ja meg egy halom olyan sms-t kaptam olyan emberektől, akikről komolyan mondom, még életemben nem hallottam. A másik kérdés már csak az, hogy honnan a francból tudják a számomat? Annyira nem törtem magam, sorban törölgettem ki a "Hol vagy, Cortez??? " meg a "Gyere már, hiányzol. " üzeneteket. Komolyan, kik ezek??? Szóval miután hazarepkedtem, ledobtam a cuccomat, elvágódtam az ágyamon aztán a klassz kis 6 órás átállás után reggel sikerült kicsit tovább aludnom, mint kellett volna. Gyorsan elkészültem, aztán rövid gondolkodás után felkaptam a sarokban porosodó deszkámat. A házból kiérve azonnal lecsaptam a földre, és már gurultam is lefelé az utcán. Irány egy újabb suli. Óriási. A Szent Johanna épülete előtt felkocogtam a lépcsőn, és beléptem a portára. Elkértem a kártyámat, kaptam kulcsot a szekrényhez, dobtam egy sms-t Ricsinek, hogy megérkezett az iskolakerülő, aztán gondoltam felmegyek. Az emeletre felérve Ricsi már ott várt a lépcsőfordulóban és konkrétan rám ugrott, aztán köszöntem a többieknek is, akik időközben odaszivárogtak hozzánk.
-Jó. Ádám, kérd el a többiektől a jegyzeteket. - bólintott sietve és már lapozgatott is tovább. - Pósa Richárd? - nézett fel. -Én eddig is itt voltam. - felelte Ricsi értetlenkedve. -Tudom. Viszont most felelsz. - szinte az egész osztály ledermedt, főleg Ricsi. Kivánszorgott a táblához és ijedten rám nézett. Aztán Gondos feltette az első kérdést. Kb fél percig síri csend volt a teremben aztán Ricsi mondta a választ. Meglepődve rá néztem ahpgy Gondos is (természetesen nem várt tőle választ) meg a többiek, eztán hátra biccentett a padja felé ahol Reni már írta is a következő kérdésre a választ. Mosolyogva fordultam vissza. Tehát ő olyan aki súg ha bajban van az ember. Ez tetszik. De még mindig levegőnek néz. - Ötös. - mondta Gondos az 5 válasz után. Persze óra után is még ezzel szívattuk Ricsit. -Jön. - suttogtam, mire mindenki kapcsolt. -Most komolyan hogy a fenébe csináltad? - kérdezte hangosan Dave. -Gondolod, hogy magamtól? Regi súgott. -Reni. - javítottuk ki mindhárman. Figyeltem Reni reakcióját miközben elhaladt mellettünk.
Ezek a gondolatok zargattak míg egyszer csak meghallottam a legidegesítőbb hangot a világon. Neményiét. (Zsolti azt kérdezte, hogy fordít-e, neki válaszolt) -Nem. -Kösz, miattad megint nem értünk majd semmit. -mondta Zsolt- Milyen újság ez? -IPM. A gondolkodó ember lapja. Neked nem ajánlom. - vágta rá Neményi és tovább olvasott unottan. Ekkor Reni hátrafordult és rá mosolygott Zsoltira. Miközben vissza fordult találkozott a tekintetünk. Először. Nem is tartott tovább egy másodpercnél, de a tekintetében tisztán láttam az ürességet. Nem tart ő engem semminek. Angol után a kémialaborba mentünk ahol névsor szerint ültünk tehát én Virág mellé kerültem. Ricsi meg Renihez. Na legalább nem Arnoldhoz került. Pff... Csengetés után Gondos rontott be a terembe, akitől már első látásra frászt kaptam. Jól mondták a többiek, a hideg is kirázott tőle. -Antai Kelemen megérkezett már? - olvasta fel a naplóból és hunyorogva körbenézett. A magasba emeltem a karomat mivel gondoltam nem nagyon fog neki feltűnni egy új gyerek.
Na akkor visszatérve az első napra. Nem sokat vártam ettől az egésztől őszintén megvallva, de egész jól telt. Reggel 7:45 körül indultam el a suliba és mikor odaértem (7:50) meg is láttam Ricsit, Zsoltit meg Davet (Ricsi a legjobb fej az osztályban, Zsoltival meg Dáviddal). -Csá, Cortez! - köszönt Ricsi mivel Dave meg Zsolti valami videóval voltak elfoglalva ezért duruzsoltak egy "csá-t" és nézték is tovább. -Sziasztok! -Na menjünk be- mondta Ricsi és Zsoltiék is elindultak velünk, de már el rakták a telefont és elkezdtek kérdezősködni, hogy milyen volt még kinn meg bla bla. Beértünk az aulába és meg is pillantottam egy nőt a szobor előtt, egy vonalzóval a kezében méregette a belépő diákokat és meg is pillantott minket deszkával. -Nahát, Ádám megtalálta az iskolát? Ideje volt már! -Cortez a neve igazgató helyettes asszony. - Mondta Ricsi -Ricsi, azt a deszkát ugye nem fogod használni az épületben? Köztudottan tilos! -Nem, dehogy- mondta mosolyogva. Eztán Máday mögöttünk meglátott egy lányt akinek valami iszonyat erős smink volt az arcán tehát be is kísérte az irodájába lemosatni.
-Hallod, rád van kattanva. - vihogott Zsolti. -Tiéd lehet. - legyintettem, mire mind felröhögtek. Ezután elindultunk haza Ricsivel, Zsoltiék pedig a mekibe. -Egy óra múlva a parkban. - köszönt el Ricsi, majd begurult az egyik utcába. Hazaérve lepakoltam a táskám és fel is mentem az emeletre. Átnéztem a holnapi tanulnivalókat, de nem igazán foglalkoztatott, szóval indulásig megnéztem egy részt a lost-ból. Azt hiszem most ez a kedvencem.
– bökdöste Dave. - Nincs kedvem fordítani. Olvasok. – beképzelt és arrogáns? Dehogy... - Kösz, miattad megint nem értünk majd semmit – szólt közbe Zsolti. Na ja, tény, hogy az angol anyanyelvi szinten megy, de semmi kedvem az iskolában szenvedni a tananyaggal. – Milyen újság ez? – tápászkodott fel Zsolti. - IPM. A gondolkodó ember lapja. Neked nem ajánlom. – felelte lesajnálóan. Na itt fordult meg először a fejemben, hogy Neményit egyszer komolyan képen fogom vágni. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor észrevettem, hogy Reni mosolyogva forgolódik. Még magamat is megleptem, amikor hirtelen minden őrült gondolat egyszer csak elszállt a fejemből. Rendben, meg kell hagyni, hogy a titkos tizenkettediknek elképesztően szép mosolya van. Egy pillanatra rám pillantott, de hamar elkapta a fejét. A többiek tovább szívták még Neményi vérét, aztán folytatódott az óra. Majdnem mindenki az órára figyelt. Majdnem. Pedig még a zenelejátszómat sem indítottam el. A nap további része szinte eseménytelenül telt.
Szeptember 8 hétfő Ma volt az első nap. Reggel még szívesebben feküdtem volna vissza, mivel csak 2 órát aludtam (szüleim hívtak skypon). 6:40 körül ébredtem mivel a nagyi volt olyan kedves, hogy felkeltett. Na mindegy. A gólya tábor nagyon jól telt. Sok a jófej az osztályomban, viszont a másik osztályban... ááá nem lennék ott. Főleg az a 4 lány miatt, mert annyir a idegesítőek, hogy az kész! A vihogásuk meg a kinézetük alapján ki lehet venni, hogy plázacicák mind. Utálom az ilyet! Na meg folyamatosan engem bámultak. Mindegy, a lényeg, hogy az osztályom normális. Vagyis. 1 csajt kivéve. Kinga a neve. Szereti a lovakat. Szeret tanulni. Szeret versenyezni és ami fontosabb, hogy imád nyerni. Kb ennyi röviden róla ami bennem megfogalmazódott a tábor alatt. Mást nem említenék meg. Nagyon kevés lány van az osztályunkban, Kingán kívül még van 2. Az egyik egy csendes emós, a másik meg el se jött a táborba. Milyen az már, hogy nem jön el valaki az "összeismerkedőstáborba"? Kíváncsi voltam mi jön Kinga és Virág után (igen, Virág az emós... ).
Ricsi értette a dolgát. Ezt onnan is tudom, hogy mindvégig Renit figyeltem. Virág folyton magyarázott neki, de ő egészen máshol járt. Láthatóan egy szavára sem figyelt, bambult maga elé és valamin nagyon gondolkozott. Biztos voltam benne, hogy minden szavunkat kihallgatta eddig. Klassz, ez volt a terv. - Ja! - csettintett – Osztálytárs. Regina. - Renáta – szólt közbe Zsolti is. - Mindegy – legyintett Ricsi. - Miért nem volt gólyatáborban? – Ez a kérdés igazából őszintén érdekelt, mert tényleg nem tudtam, hogy miért hagyta ki. Hamar érkezett a frappáns válasz Ricsitől. - Mit tudom én, biztos tanult. - Stréber? – kérdeztem, de azért magamban elmosolyodtam. Sosem volt ellenemre, ha egy lány okos. - Totál... - vágta rá tökéletesen egyszerre Ricsi és Zsolti. Még az előbbi jeleneten szórakoztam, amikor belépett a terembe az angoltanár. Komolyan megkönnyebbültem, amikor normális angol szót hallottam. - Hé, Neményi! Ma már lesz kedved fordítani nekünk az angolt, vagy megint Zsák fog szerencsétlenkedni?