Életrajzi kapcsolatokat is találhatunk, hiszen a költő első pályaszakaszában inkább taszította magától a közéleti ("prófétai") szerepet – a váltást az 1916-os Húsvét előtt című heves érzelmeket mozgató háborúellenes verse jelentette. Ebből a nézőpontból a Jónás könyve egyfajta számadásnak is tekinthető, melyben a költő végigtekint életén, és azt látja, hogy hiába próbált, nem tudott elfutni bizonyos szerepek elől. A tétel összegző leírása Babits életművének egyik záró darabja a Jónás könyve. Bibliai parafrázis ez a hatalmas vers, ám egyszersmind lírai önéletrajz is, amelyben a lírai én önmagát Jónás figurájába tükrözi, és így rajzolja meg a prófétaszerep problematikusságát. A szerepfelvétel – ahogy az ironikus hangvétel is – eltávolító, elidegenítő hatású, ám egyszersmind objektívabb megfigyelésre is lehetőséget nyújt. Kerek Roland Letöltés További kidolgozott tételeket találsz itt
Jónás négy napon keresztül imádkozott az Úrhoz, amikor kivetette a cethal Jónást a szárazra. A cethalat az Úr készítette, mely azt bizonyítja, hogy az Úr hatalma végtelen. Imájában belátta Jónás Isten igazát: " Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod s csahos szókkal futok zargatni nyájad. " Az Isten válaszol Jónás könyörgésére: ficánkol a cethal. Erre a mozzanatra belátja Jónás az Isteni igazát. Ahogyan Jónás a cethal gyomrába kerül, az is Isten megmásíthatatlan voltát juttatja kifejezésre: a próféta nem menekülhet el az Úr parancsa elől. A cethal gyomrában átélt szenvedés jelképes értelmű is lehet: a "szörny-lét" egy a világtól elforduló, a külvilágot önmagából kirekeszteni vágyó ember gyötrő magányát fejezi ki. Az Úr csak akkor engedi szabadon Jónást, amikor a testi-lelki gyötrelmek hatására megtörik annak ellenállása. Jónás kétségbeesett hangon fohászkodik Istenhez, bűntudat gyötri, majd hálától áthatott szívvel megígéri: "csahos szókkal futok zargatni nyájad". A harmadik rész elején Ninivébe küldi az Úr Jónást.
Jónást csak annak a biztos tudata kárpótolja mindezért, hogy az Úr majd elpusztítja a várost. Elégtételt akar, bosszúvágy fűti. Szemrehányó hangon szól Istenhez, s ekkor mondja ki a próféta kötelességéről a legfontosabbat: a prófétának szólnia kell, mert "vétkesek közt cinkos, aki néma". Isten számára fontos, hogy Ninivében legalább néhányan megtértek, ezért nem égeti le Ninivét. Jónás emiatt bosszankodik, Isten pedig érezteti Jónással, hogy az emberek fölött áll. Születnek majd új Jónások, de ő örökké élni fog. A próféta nem menekülhet a kötelessége elől. De az ő feladata nem az ítélkezés, hanem a harc az embertelenség és a barbárság ellen, még akkor is, ha a küzdelme rövidtávon eredménytelennek tűnik. Babits tehát önmaga számára is megadta a választ gyötrő kérdéseire: a művész, a költő feladata az, hogy a szó fegyverével harcoljon a barbár világ ellen. Hogy Babits lélekben azonosult Jónás prófétával, az is igazolja, hogy egy lírai művet is írt Jónás imája címmel.