Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek. Egy holland kutató-pszichológus, bizonyos Hetty Rombouts szedte össze ezt az öt lépcsőt, és így végiglépegetve rajtuk, a szerelem annyira egyszerűnek tűnik, hogy nem is értjük, hogyan létezhetnek egyáltalán egyedülálló emberek. Na persze, ez is – mint minden – csak első pillantásra tűnik könnyűnek. Valójában annak az esélye, hogy két ember egymásba szeret, minden egyes lépcsőfokkal egyre csökken. Azért vegyük sorra őket, csak hogy értsd a dolog dinamikáját! 1. Minden egy találkozással kezdődik, ugyebár, ezért a találkozásra most nem tekintünk feltételként. Legyen a két szereplőnk neve mondjuk Laci és Réka! Az első lépcsőfok a szerelemhez vezető úton az, hogy Laci és Réka is szerelmes akar lenni. Ha belegondolsz, tényleg ez a zérópont. Ha Réka friss házas, vagy csak néhány hónapja szült gyermeket a férjének, vagy esetleg Laci valaki másba van belezúgva, esetleg éppen egy durva szerelmi csalódáson van túl, akkor a kettejük sztorija itt véget is ér.
Biztos vagyok benne, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, pláne azok, akik hisznek a szerelem első látásra csodájában. Igen, az egy nagyon szép és csodálatos dolog. Csakhogy ritkán végződnek azzal az ilyen sztorik, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ugyanis az első fellángolás sokszor a külsőnek szól. Gyönyörű az illető, " olyan, mintha álmaimból lépett volna elő". Azok a kapcsolatok, amik erre épülnek, hamar véget is érnek. Kép: Persze van, aki azt mondja, hogy az első perctől kezdve úgy érezték, mintha ezer éve ismernék egymást meg hogy belelátott a lelkébe és abba szeretett bele. Elhiszem, hogy ilyen is van. De rájuk is gyakran ugyanaz jellemző, mint általában a fellángolásokra. Találnak– vagy úgy hiszik, hogy találtak – valamit a másikban, és azonnal beleszeretnek abba az egy kis valamibe. Óriási lánggal égnek a másik iránt majd fél év vagy annál is kevesebb idő múlva meg arra döbbenek rá: bakker, kiégett a tűz. Hova lett a nagy szerelem? Elégett. Csak nagy volt a füstje, de nem volt akkora a láng.
Szóval ehhez is idő kell, hogy megmerjük mutatni önmagunkat, hogy kik vagyunk igazából. Hogy meséljünk a múltunkról, az álmainkról, a jövővel kapcsolatos terveinkről. Meg hogy egyáltalán kimerjük mutatni az érzéseinket, ami szintén nem megy egyik napról a másikra és nem is lehet erre kényszeríteni az embert. Olykor ezért okoz problémát egy kapcsolat elején az, ha az egyik fél józanabb, a másik meg már totál szerelmes. Az előbbi lassan szeretne haladni, időre van szüksége mindenhez és ezt is érzi reálisabbnak. Míg a másik azonnal felfedi a kártyalapjait, már másnap azt mondja, hogy szeretlek és egyre csak sürgeti a másikat, hogy ő is viszonyuljon így hozzá, mert akkor érzi magát boldognak, ha megkapja ezt a visszacsatolást. Tisztelet a kivételeknek, akik tudnak várni a másikra. Egyik típusú ember sem lebecsülendő és mindenfajta kapcsolatnak megvan a maga szépsége és árnyoldala. De az az igazság, hogy az igaz szerelemhez és a tartós kapcsolat kialakításához, időre van szükség. Ha nem sietjük el a másik fél megismerését, az érzelmek felépítését, akkor jó eséllyel biztos alapokon fog nyugodni a kapcsolat.
Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt. 1/7 lila nyuszi válasza: Nem volt még párom, de először van nálam a szerelem és utána a kapcsolat. 2012. febr. 29. 22:12 Hasznos számodra ez a válasz? 2/7 anonim válasza: Minek szerelem nélkül járni valakivel? Úgy mégis mi alapján járjak bárkiel is, ha nem érzek iránta mást mint x szimpi/nekem tetsző lány iránt? Több hónapnyi ismerkedés után alakult ki a szerelem mindkét barátnőmmel, és utána is kezdtünk el "járni". 22:12 Hasznos számodra ez a válasz? 3/7 yuda válasza: Én eddig úgy tudtam, hogy ha járnak, akkor már eleve szerelmesek, különben nem járnának. Most elgondolkodtadtál, hogy végülis létezhet olyan ember, akit mondjuk rávihet valami, hogy szerelem nélkül kapcsolatot keressen-pl. nem szerelmes, de nem akar egyedül maradni... Mondjuk elég sajnálnivaló egy kapcsolat az ilyen, de ez az én véleményem.
Szó sincs arról, hogy ne lenne éppenséggel rendkívül vonzó a kellő mennyiségű önhittség, de ha a saját önbizalmunk mindenki lekezelésével és leszólásával jár, akkor az a legkevésbé sem lesz vonzó a másik számára. Sőt, éppen ennek ellenkezőjével lehet igazán levenni a lábukról a férfiakat. A kicsit szerényebb, csendesebb hozzáállás, véleményformálás kifejezetten jót tehet a kapcsolat alakulását illetően. Figyelmesebbé, törődőbbé teszi a férfit, aki így kiteljesítheti legmélyebben gyökeredző szerepeinek egyikét. Szóval félre az egóval, legyél magabiztos, de ne heveskedő, követelőző. Ne akard mindenáron lekötni Jó, ha érezteted komoly szándékaidat, de csak akkor, ha a másik oldalról is ugyanezt a hozzáállást tapasztalod. Ugyanakkor lényeges, hogy semmiképpen se akard őt, vagy éppen a szabadidejét teljesen lekötni. Ez egyébként nem csupán a kapcsolatok alakulásakor, később is fontos. Ha azt érezteted, hogy tőle függsz, akkor egyértelművé teszed, hogy a kapcsolatotok fix és biztos, már semmilyen szinten nem kell érte dolgozni.
22:14 Hasznos számodra ez a válasz? 4/7 anonim válasza: Én pl a mostani páromnak kb 2-3hét után mondtam azt hogy szeretem először... Nem azért mert bizsergett ott bent előtte volt egy kapcsolatom ahol engem dobtak és úgy voltam vele nem adom senkinek oda az érzelmeimet hamar.. De 6éve együtt vagyunk.. 28/P 2012. 22:16 Hasznos számodra ez a válasz? 5/7 A kérdező kommentje: Álltalában valóban így van, hogy előbb a szerelem és aztán a járás, de nálam volt olyan is, hogy az illetőbe nem voltam még szerelmes, viszont nagyon tetszett, vonzódtam hozzá. Szóval erre az esetre értettem, hogy amikor még tudod, hogy nem vagy szerelmes a másikba, csak nagyon tetszik. 6/7 anonim válasza: Igazad van... De szerintem nem feltétlen jó dolog az sem ha az ember rögtön bele esik a másikba mert nem lehet terhelni valakit az érzelmeinkkel mindenképp szerintem kell idő több szempontból 1. önvédelem hogy az adott felet elijesszük.. 28/p 2012. 22:23 Hasznos számodra ez a válasz? 7/7 anonim válasza: Egy erdei baráti összejövetelen találkoztam a párommal.
2. Ha Réka és Laci is szerelmes akar lenni, akkor a következő lépcsőfok az interakció, vagyis valahogy, de leginkább bárhogy (! ) fel kell figyelniük egymásra. Sokszor az is elég, hogy együtt szállnak be a liftbe. 3. Ha már észlelték egymás létezését, akkor jöhet a következő lépcső, ami nem más, mint a megerősítés. Annak az egyértelmű kifejezése, megerősítése, hogy mindketten kész vannak a szerelemre és hogy észrevették egymást. Nem kell nagy dologra gondolni, ez bizony a legtöbbször nem más, mint egy egyszerű mosolyváltás. 4. A negyedik lépésben hagyjuk a feleket a saját zsírjukban sülni. Lacinak és Rékának is szüksége van egy kis időre egyedül, mely alatt a szerelem kivirágzik. Ez alatt az idő alatt mindkettőjükben kialakul a remény egy új szerelmi viszonyra és felruházzák a másikat egy rakás kívánatos tulajdonsággal. 5. A végső lépés pedig a vonzalom megerősítése egy újabb találkozás alkalmával. Ez általában szintén egy mosoly, mellyel immár félreérthetetlenül azt kommunikálják a felek egymás felé, hogy érdeklődnek egymás iránt.... ééés, ennyi!
Időre van szükség, hogy megtanuljuk elfogadni egymást úgy, ahogy van, hogy ne tíz meg húsz év múlva sírjunk azért, mert elegünk van a másik hülye szokásaiból és dilijeiből. Oké, hogy az ember változik, de sokszor ugyanazok a kiábrándító vagy idegesítő szokások már jóval korábban is megvoltak, csak épp a nagy szerelemtől nem vettük őket észre, és talán nem is akartuk. Viszont aki időt szán a másik megismerésére és elfogadására, nem fogja évekkel később azt érezni, hogy nem is ismeri a párját és hogy egy zsákbamacskával jött össze. Ellenben megtanulja azt is, mit szeret a kedvese és mit nem. Hogy mivel tud neki örömöt szerezni a hétköznapokban és hálóban egyaránt. Ugyanúgy időre van szükség ahhoz, hogy mi magunk is megnyíljunk igazán a másiknak. Persze vannak, akiknek ez nem probléma és már az első randi után szívesen kiteregetnek mindent magukról. De ők sem éppen az átlaghoz tartoznak. A legtöbb ember már túl van valamiféle csalódáson, ami bizalmatlanná és zárkózottá tette. De alapból, senkitől sem lehet elvárni, hogy maholnap kitárulkozzon a másiknak.